Down to Earth

Szarka László halandzsa-éneke (Bikicsunáj) igencsak megosztja a hazai közvéleményt. Szándékosan használok ilyen nagy kategóriát, hiszen jómagam sem tudtam kikerülni ennek az alkotásnak a megismerését, pedig idén még egyetlen Megasztár-részt sem láttam...

Azt gondolom rengetegen tudják, hogy a Bikicsunáj valójában az Alphaville- Big in Japan c. kiváló számának átszövegezett változata. Mivel maga a showműsor és az azt körülvevő  bulvár-szagú sztár-és hírgyártás nem igazán érdekel, ezért nem is néztem utána az alkotó személyének, illetve motivációinak, ha egyáltalán lehet ilyesmiről tudni, beszélni.

Az mindenesetre világos, hogy vannak éljenzői és van ellentábora is a fent említett úrnak, ahogy ez lenni szokott ilyen jellegű történeteknél. Mondhatnám úgy is, hogy a különcök mindíg megosztják a közvéleményt, bár a 'különc' szóra manapság már egyre inkább pozitív értelemben tekintünk. Napjainkban a különc, olyasvalaki, aki szokásostól eltérő stílusával inkább népszerűvé válik, mintsem gúny, vagy megvetés tárgyává. Szarka nyilvánvalóan nem különc, a szó egyetlen értelmében sem, leginkább a magyar média, közvélemény és társadalom sok-sok stílusjegyét magán hordja. Ilyen példának okáért a "szídjunk valakit merő irigységből", "szídjunk valakit divatból", "kreáljunk egy sztárt és tegyük magasztossá" és folytathatnám a felsorolást...

Node, visszatérve a két táborra: A Szarka-ellentábor szerint a produkció "Győzike-show szintű", szerintük "egy idiótából csinálnak sztárt" és akik odavannak az alkotásért azok "bunkó parasztok". Ezzel szemben jelentős rajongói közeget indukált a Bikicsunáj. A zenemegosztó portál kommentezői közül a legtöbben magát a címet írják be, saját városukból való üdvözlettel (pl.: "Bikicsunáj from Miskolc")

Akadnak olyanok is, akik meglepően higgadt, átgondolt, észérvekkel tekintenek erre a jelenségre. Utóbbiak közé sorolom magamat. A 15 perc hírnevet ne sajnáljuk szerintem Szarka Lászlótól. Megírta a halandzsa-szövegét, mely nyilvánvalóan bombaként robbant, ez egy jól eltalált lövés volt. Sokaknak tetszhet, hiszen megpróbálta - és sikerült is - alulmúlni az elmúlt évek röhejes próbálkozásait. Én teljesen semleges vagyok iránta, hiszen a produkcióban csak a TV2 nézettség-növelési szándékát, a szerző egyszerű népszerűségi vágyát és a tömegszórakoztatás tárgyát látom. Az mindenesetre egyértelmű, hogy tudatában volt a halandzsa esetleges népszerűség-alkotó lehetőségének és nem holmi naivitásból, "rossz angolsággal" csapott bele a lecsóba. Természetesen nem tulajdonítok neki művészi értéket (hogyan is lehetne...) viszont nem is szídom, hiszen ennél sokkal kártékonyabb tartalmak is megjelennek a médiákban.

Ebből következik, hogy nem értem a Bikicsunáj felé örvénylő szitokáradatot. Azt persze nagyon is értem, kik és miért rajonganak iránta: nyilván a tini-korosztály az egyik legérintettebb ebben, hiszen jó részüknél még nem alakult ki az egyéni ízlés, ezért a tömegízlést követik. Mondom, ezzel semmi gond nincs véleményem szerint, hiszen Bikicsunájt nem játszák le az RTL Klubon minden nap, nem úgy mint Monyikát, melynek szídása egyébiránt szintén akkora divat lett, hogy lassan már meg lehet élni belőle... Habár választást még nem lehet nyerni vele...

Az emberek többsége gyakran cselekszik olyasvalamit, amit utána nem tud megmagyarázni, képtelen arra, hogy megindokolja tettét. Tesz olyan helytelen és hirtelen dolgokat, melyeket szinte azon nyomban megbán. Talán ezeket nevezzük a pillanat hevében megtörtént eseményeknek.

Megmagyarázhatatlan, hogyan vesztettem le a fényképezőgépemet. Ötszáz - addig a pillanatig - készített képem veszett oda, melyek eszmei értéke igen magas. A fényképezőgépet nem is sirattam, attól függetlenül, hogy nyilván pótolni kell (már csak azért is, mert  kölcsönkaptam valakitől) És globálisan tekintve a dolgokat, hiába nem tragikum, ami történt, sokáig nehéz lesz feldolgozni ezt a néhány pillanatnyi zavartságot és annak fájó következményeit, mely a "saját kis tragédiámhoz vezetett".

A történet lényege: McDonalds, ötös metró kijárat, Barcelona, meccs előtt. Apropó: mi más, mint zabálás. Utazótársam készül fizetni 20 euróssal, kezéből egyszer csak hátulról kikapják a pénzt. Bepánikolok. Egy pillanat alatt kell eldöntenem, utána eredjek, vagy hagyjam a francba. Tizedmásodperc alatt átfut az agyamon, mi van, ha az övtáskámat is lecsatolta. Döntök, üldözőbe veszem, persze közben eljut a tudatomig, hogy a 20 eurón kívül minden más a birtunkban/birtokomban van. De túl késő már. Visz tovább a hév, a lendület, a düh és valami megmagyarázhatatlan hajtóerő. Merthogy értelme semmi nem volt az akciófilm-jelenetnek, ez világos. Futás közben kiesik a gépezet a nyakamból, a 2 suhanc egyike elé pattan, az felkapja, továbbszalad vele. Még mindíg a nyomukban maradok, egyszer csak leszakad az övtáskám is. Abban túl fontos dolgok vannak, hagyom veszni a gépet, visszafordulok.

Ez a néhány pillanatnyi elmezavarom nagyon sokba került nekem. Élményektől, emlékektől vágott el engem, elrontotta az addigi kellemes hangulatomat, sőt, igazából tönkretette a hátralévő időt. Nem tudom, hogy ezeket a dolgokat hogyan lehet kiküszöbölni, talán embertípus-függő, talán lehet tudatosan dolgozni rajta. Talán olyan ez, mint a szerencsejáték: tudni kell abbahagyni a játékot nyerő szériában. Ezesetben tudni kellett volna veszni hagyni a jelentéktelen dolgot. De itt felesleges is tovább menni, hiszen pont ez az, ezt bárki belátja, én is, mégsem ennek megfelelően cselekedtem.

Így a tárgyi emlékek nagy része elveszett, maradt mindaz, amit egyetlen utcagyerek sem tud ellopni, azaz a fejemben és lelkemben lévő élmények, melyekből természetesen keletkezett bőven. Persze ezek egyelőre háttérbe szorulnak...

Gera Zoltánban, az Újpest labdarúgóiban - és a lila-fehér csapat edzőjében, Mészöly Gézában - az a közös, hogy professzionális sportolók.  Csakhogy miközben Gera a szó szoros értelmében profi, a fent említett csapat - attól tartok - csak titulusát tekintve az.

Hogy mire föl a párhuzam? Minap olvastam a sportnapilap online változatának hírét. A Ferencváros-Újpest labdarúgó-derby kapcsán Mészöly Géza úgy nyilatkozott, a rangadó előtt "nem kell külön motiválnia a játékosait, hiszen mindenki játszani szeretne" Lehet, hogy ez csak egy rossz beidegződés a trénereknél, (sokszor az újságírói kérdések is "rájátszanak" erre a típusú válaszra) ha viszont Mészöly komolyan gondolta, amit mondott, akkor ismét bizonyítást nyert az, az évek óta megfigyelhető értékromlás, amely behálózza a magyar futballt és benne ténykedő "profijait". Kérdezem én, akkor ezek szerint az Újpest-Paks mérkőzésen nem akar mindenki játszani? Vagy akar, csak nem töri magát össze a tréningeken, hogy bekerüljön a kezdőtizenegybe? Nem lehet, hogy ez a hozzáállás is mélyebbre ássa az amúgy is szélesedő futball-pöcegödrünket?!

Gera Zoltán ezzel szemben "vérprofi". Ezt nem a tegnap esti fellelkesedésem hozta ki belőlem, (Gera sorsdöntő találatával Fulham-Hamburg 2-1, ezzel történelme során először kupadöntőben [Európa Liga] az angol kiscsapat) hanem az évek óta mutatott pályán belüli, és azon kívüli szerény, tisztaszív hozzáállása. Azt hiszem, tőle nyugodtan tanulhatnának, a "Simek-Rajczi-Kabát-Tóth" félék, de nehogy azt higgyük, hogy csak izoláltan velük, illetve az Újpesttel van probléma. A Mészöly-féle nyilatkozat egy visszatérő jelenség, az említett újpesti focisták pedig csak példák az amatőr hozzáállásra. Nem hinném például, hogy a "Magic Magyart" ne motiválná külön a Burnley elleni bajnoki találkozó, vagy bármely mérkőzés, melyen pályára léphet a Fulham mezében. Motivációt ugyanis mindíg, minden esetben lehet találni, ehhez egy egészséges hozzáállás szükségeltetik, vagy ha az nincs meg, akkor edzői ráhatás - viszont az már rég rossz.

Két féle nézet, vélemény szokott ütközni, mikor a fiatal, tehetséges magyar futballisták legjobb érdekéről esik szó. Az egyik szerint nem szabad túl fiatalon, éretlenül, élvonalbeli rutin nélkül elengedni őket egy jegyzettebb, jobb körülményeket és fejlődési lehetőséget biztosító klubhoz, mert ott esetleg nem kapnak állandó játéklehetőséget, visszaesnek, megtörik pályafutásuk.

A másik úgy szól, hogy igenis 16-17-18 évesen menjenek csak futball szempontjából (is) jobb helyre, hiszen ebben a korban még alakulnak képességeik, fejlődnek, ez pedig egyéni érdekük mellett a nemzeti csapat érdeke is egyben.

Én utóbbi mellett állok ki, mert:

1. A fiatal játékos mentálisan, hozzáállás terén is egészen más képzést kap, mintha a magyarországi futballközegben szocializálódna.

2. Ha vakvágányra is kerülne pályafutása, általában adott a lehetőség a magyar élvonalba való visszatérésre és játékba lendülésre (lásd: Varga Roland, Feczesin, Bajner, Megyeri, Rudolf, akik még mindíg fiatalok és utóbbi kettő lassan visszatér is a nemzetközi élvonalba)

3.  A legegyértelműbb szempont a szakmai fejlődés, ezáltal a válogatott segítése, nagy általánosságban pedig a magyar futball javítása.

Nézőpont kérdése. Futballünnep, vagy felfokozott választási hangulatban zajló szó-és egyéb csata lesz az április 10-i Örökrangadó?

Ennél már csak az lett volna szerencsétlenebb, ha épp vasárnap, azaz 11-én rendezik a két ősi rivális bajnokiját és a stadion speakere a szünetben bemondja a részvételi arányt és a budapesti kerületek állását...

Viccet félre, ez egy speciális helyzet. Nem kell szépíteni, a két tábor szurkolói sosem álltak "egy oldalon", és ez az ideológiai különbözőség mindíg megnyilvánult bizonyos formában. Más kérdés, hogy egykoron fricskázásban, gúnyoros szócsatákban, mióta pedig demokrácia van - mindenki tudja miben...

Nem véletlenül nyilvánította tehát a Budapesti Rendőrfőkapitányság kiemelt kockázatúnak a találkozót, bár ha jól emlékszem, a megelőző években is hasonló minősítést kapott előzetesen a rangadó, tehát én fokozottan kiemelt kockázatúnak mondanám, ha egyáltalán van az ilyesminek értelme.

Az MTK esetleges veresége a hangulat szempontjából valószinűleg a békésebb variáció. Ekkor a Ferencváros szurkolók - ha jobbik (...) kedvükben vannak - hazamennek (míg a hazai szurkolók fél órát ácsorognak a kapuban és várnak erre...) és maximum ordenáré énekek, esetleg néhány békétlenebb megnyilvánulás terelheti el a futballról a figyelmet.

A rosszabbik eset: A kék-fehérek győznek. Az ellenfél szurkolói ezt nem viselik el, és választási felfűtöttségükben olyan cselekedetekre vetemednek, melyek nem csak jogszabályba ütköznek, hanem kifejezetten a balhé kategóriába csapnak át.

A döntetlen egy semleges eredmény, ekkor a körülmények és pillanatyni befolyásoltságok dönthetnek arról, hogyan is alakul a hangulat a 90 perc során és azután az utcákon...

Én mindenesetre nem lennék meglepve, ha a sport a politika és a "társadalmi kérdések" összefonódnának jövő vasárnap. Már csalódott sem.

Legközelebb, azaz holnap, a Fradiról írok, a kártyarendszerről, nézőszámokról, egyebekről. Kellemes Húsvétot minden bloggernek ás olvasónak!

Nincs örökrangadó izgalmak nélkül, ám az idei, tavaszi párosítás több szempontból is egyedülálló lehet. Április 10.-ig, az MTK-Ferencváros labdarúgó találkozó időpontjáig, naponta jelentkezem morzsákkal...

A mai napon olvastam az mtkhungaria.hu internetes oldalon, hogy a rendőrség pályabejárást tartott a Hidegkuti-stadionban, abban a létesítményben, mely az MTK othhona és elvileg helyt ad majd a mérkőzésnek. A pályabejárás évek óta bevett gyakorlat, már-már hagyománnyá alakul (2006-ban zárt kapuk mögött is kellett játszani az MTK-Debrecent), melyre egyébként a biztonsági hiányosságok adnak okot.

Melyek ezek a biztonsági hiányosságok? Nos, a rendőrség szerint a következők: menekülési útvonalak felfestése, tájékoztató táblák kihelyezése, aljzatbeton kisebb javítása. Amennyiben a klubvezetés ezeket a hiányosságokat pótolja, illetve kijavítja, nem kell semleges pályára vinni az örökrangadót.

Aljzatbeton kisebb javítása: Itt kizárásos alapon a vendégszektor, azaz a "B" oldal tömbjére tudok gondolni, mely 1500-2000 Ferencváros szurkoló alatt ne adj Isten meg is rogyhatna - főleg, ha olyan állapotban van mint az "A" oldal, azaz a főtribün... Kisebb javításként repedések megszüntetéséről lehet szó.

Tájékoztató táblák kihelyezése: Nos, ilyesmiről még nem hallottam az MTK-pálya kapcsán. Az 1-es villamos vonalán, jellemzően a Népliget irányából érkező Fradi-drukkerek, a sárga járműről leszállva célba veszik a nekik fenntartott "B" oldalt, melyet talán még az a zöld-fehér drukker is megismer, aki először jár a Hidegkuti-stadion környékén. A tájékoztató táblák kihelyezése (pl. B oldal, vendégszektor, nyíl a szektor felé) érdekes kérdést vet fel: eddig miért nem kényszerítette ki a hatóság ezen jelzéseket, illetve teszem azt, 50 nyíregyházi, vagy mondjuk paksi drukker miért nem érdemli meg ugyanezt, az egyébként igencsak alapvető szolgáltatást...?

Menekülési útvonalak felfestése: Ez utóbbi kitétel balhét sejtet.

Ezzel a rövid megállapítással már rá is kanyarodhatnék következő témámra, a választások és az örökrangadó idei, időbeli - és feltehetőleg érzelmi - összefonódására. Ez a holnapi blogbejegyzésem témája marad.

Jelen írásom tulajdonképpen a nagy téli átigazolási körkép 2. része, melyben kifejtem véleményemet néhány tehetséges magyar játékos klubváltásával kapcsolatban és megpróbálom megfejteni a Videoton koncepcióját.

Gosztonyi András (MTK - Bari)

A téli átigazolási időszak legjobb döntése. Ha csak Koman Vladimir helyzetét vesszük alapul a Barinál, talán fanyaloghatunk, de meggyőződésem, hogy Gosztonyinak van "posztja" és helye az olasz gárdában. Szélső játékos, gyors, agilis, jól cselez, a Barinak pedig ez kell. Felvetődött, vajon mennyiért vásárolták meg a játékjogát az MTk-tól, az én tippem 1m euró körüli összeg. Gosztonyi és menedzsere tehát okosan döntött és hát az MTK is, hiszen az egyiptomi vb után egyrészt alaposan megnőtt az értéke, ezt most kellett meglovagolnia a klubnak. Másrészt már lehetett tapasztalni, hogy "Goszi" kezd kiengedni. Nem használok erős szavakat, nem mondom, hogy nagyképű volt, nem mondom, hogy nem tette oda magát, de nüanszokból lehetett érezni, a magyar bajnokságra talán nem tud már úgy felpörögni, ahogy tette október előtt. Így a lehető legjobbkor jön az új lehetősége.

Rudolf Gergely (Debrecen - Genoa)

Az átigazolás körülményei talán már minden focirajongó számára ismertek. Rudolf nyáron tulajdonképpen ingyen igazol az olaszokhoz, hiszen szerződést nem hosszabbított a Debrecennel. Úgynevezett "kompenzációs díjat" fizet állítólag a Genoa, de ez nagyjából annyit jelenthet a Lokinak, mint halottnak a csók... "Rudi" állítólag átverte menedzserét, nem állítólag, hanem bizonyosan hálátlan volt a BL-ben tavaly szereplő klubjával szemben és sokak szerint rosszul döntött, hogy nem az iránta szintén érdeklődő Ajax Amszterdamba igazolt. Meg kell mondjam, szívem csücske az Ajax, de ezzel nem feltétlen értek egyet. (A két csapat mellesleg ugyanabban a szerkezetben játszik (4-3-3) két szélső csatárral és egy centerrel.) Az Ajax nyilván sokak szemében egy következő lépcsőfokot jelképez (jó nagy az a lépcsőfok) a magyar játékos pályafutásában, míg a Genoa a közvélekedés szerint túl nagy falat neki. Én ellenvéleménnyen vagyok, szerintem semmivel sem lesz nehezebb dolga a kezdőbe, vagy tűzközelbe kerüléssel, mint lett volna Amszterdamban. Az egyetlen aggályom az, hogy bár a két fél, A Debrecen és Rudolf, állítólag békében rendezte az ügyet - született is egyfajta jól hangzó megállapodás, mely szerint Rudolf nem kap fizetést tavasszal, cserébe játszatják továbbra is - mégsem látunk felszabadult és eredményes Rudolf Gergőt tavasszal. Ez a stiklije megítélésében, lelkiekben (nem beszélve egy állítólagos perről) nagyon rosszat tehet neki, csak remélem, ettől még jó formát tud mutatni a tavaszi bajnokikon.

Videoton és Lencse

A tavaszi bajnok támogatottsága igen széles körű pénzügyileg és persze politikailag is. Ezt sokan felemlegetik, mikor a csapat lehetőségeiről, eredményeiről esik szó. Bár én csak "szakmázni" szeretnék, azért hadd éljek egy mondással ezzel kapcsolatban: "Minél több embernek jó, annál jobb nekem is", ez magyar futball-nyelvre fordítva így hangzik: "Minél több erős hátterű csapat van Magyarországon, annál jobb lesz a magyar focinak"

A "Vidi" nem sokat teketóriázik, megszerezte Sándor Györgyöt Újpestről, Lencse Lászlót az MTK-tól és Nemanja Nikolicsot Kaposvárról. Ez egy kétségtelenül szimpatikus játékosvásárlási politika, mi több, valószínűleg szakmailag helyes, viszont igen drága mulatság is. A magyar átigazolási politika az elmúlt évek erősebb hátterű csapatainál is egész más formát öltött: ingyen, vagy olcsón megszerezhető külföldiek érkeztek, a fehérváriak ezzel szemben itthon jól ismert, sokat bizonyított, jó formában futballozó csatárokat vettek. Edzők, klubtulajdonosok gyakran nyilatkozzák, hogy erősítenének a hazai "mercatóról", ámde irreálisan magas kivásárlási árakat szabnak a csapatok. Úgy tűnik, a Videoton felvállalja, hogy inkább mélyen a zsebébe nyúl  és hazai "sztárokat"- egyben tehetségeket vásárol. Ennek az eredménye a bajnoki cím lesz meglátásom szerint, bár ezt így gondoltam már az ominózus igazolások előtt is.

Más: Lencse László. Gosztonyival és Rudolffal ellentétben Lencse döntését elhibázottnak tartom. Hiába a magyar szinten erősen fejlődő Vidi, hiába potenciális bajnokcsapat, hazánk bajnoksága mégiscsak a magyar liga. Namármost, ha engem az izraeli bajnokcsapat (de lehetne az akár a lengyel, a cseh, vagy az osztrák...) hívna, én bizony odaigazolnék. Odamennék, mert erős csapat, odamennék, mert a BL-ben szerepel évről-évre, odamennék, mert kitűnő - divatos kifejezéssel -  "ugródeszka" a legmagasabb szint felé. Lencse helyében odamentem volna, mert igenis van helye abban a csapatban, és itt vitatkoznék is Egervári Sándorral, aki szerint a Vidiben több esélye van bekerülni a csapatba, mint a Maccabi Haifában. Márcsak azért sincs erre nagyobb sansza, mert vetélytársa a csapatba kerülésért Nagy Dániel, André Alves, Sitku Illés, Nemanja Nikolics, Goran Vujovics és Farkas II Balázs ( itt természetesen nem érdemes párhuzamot vonni a Vidi és a Maccabi támadói között, mert egész másak a csapatba kerülés szempontjai). Az idő eldönti, hogy Lencse rossz választása mindössze elszalasztott lehetőség lesz, vagy karrierje szempontjából tévút is.

Becsléseim

Lencse László -  Videoton - 350-400 ezer euró

Gosztonyi András - Bari - 1millió euró

Rudolf - Genoa (kompenzációs díj) - 75-100ezer euró

Kétségkívül a Ferencváros szurkolói égtek a legnagyobb téli lázban az átigazolási piac januári nyitása előtt. A zöld-fehérek eddigi-és tervezett igazolásai többségében az NB2 szintjét sem ütik meg, ez mégsem azt jelenti, hogy gyenge Fradi lesz tavasszal...

Ferencváros szurkolónak lenni mostanában nem lehet felemelő érzés. A klub a téli átigazolási időszakban olyan játékosokkal erősített eddig, akik esetében felmerül a kérdés: egyáltalán van-e keresnivalójuk a profi futball világában? Kezdjük is a Fradival a labdarúgó körképet!

Ferencváros: A várakozásokat mélyen alulmúló őszt követően az angol klubvezetés elküldte Bobby Davison vezetőedzőt a Ferencváros kispadjáról - zárójel kinyit, Davison csak a fizikális felkészítés terén tudott FTC-szintű edző lenni, zárójel bezár - és megbízta a Pro-licences papírokkal nem rendelkező Craig Short-Ron Reid párost. Hivatalosan Short lesz az edző, Reid a háttérember, bár ugye papírjuk nincs arról, hogy dirigálhatnak NB1-es futball-klubot. Reid mindenesetre egy interjúban úgy fogalmazott, hogy nincs rálátása a rendszerre, és nem aggódik a Pro-licenc hiánya miatt, majd a "mégis ki fog így leülni a kispadra" kérdésre kitérő választ adott. Namost, Reid bizonyosan tudja már a megoldást erre, hiszen élvonalbeli labdarúgó klub nem remeg, nem izgul és nem vár ki, vajon kap-e engedélyt A-licences edzője a szezonra.

Az érkezőkről: Anthony Elding, az angol ötödosztályból, ahová azért került kölcsönbe , mert a negyedik ligában nem tudta megállni a helyét... Sam Stockley, aki egyszer már visszavonult a futballtól látási problémák miatt, 32 éves, balhétvéd... Csizmadia Csaba, 24 éves, a válogatottban is szerepelt jobbhátvéd a Slaven Belupotól.

Akik jöhetnek: Filkor Attila az Intertől, aki ősszel alig jutott szerephez az olasz másodvonalban szereplő Sassuolóban... Ghebru, egy etióp labdarúgó, aki Németországban nevelkedett, legutóbb pedig az amerikai harmadik ligában - írhatnám a népszerű kifejezéssel, hogy "profiskodott", de ez a liga echte amatőr - játszott utoljára... Érdekesség, hogy a 2-szeres etióp válogatott támadó pályafutása során eddig még egyszer sem talált be a hálóba, pedig már megfordult 4-5 klubnál... Felröppent a hír, hogy csatlakozhat a zöld-fehérek keretéhez a 30-szoros máltai válogatott Andre Schembri, aki anno két góljával padlóra küldte a magyar válogatottat. (Málta-Magyarország, 2-1) A csatár az Austria Karntentől érkezhet.

Egészen bizonyos, hogy még jó néhány labdarúgót fog szerződtetni a Ferencváros. A fenti nevek közül három botrányosan hangzik, de van rá egy fogadásom, hogy sem Stockley, sem Elding, sem Ghebru nem fog sok szerephez jutni, helyettük Csizmadia, Filkor és a még érkező magyar játékosok fogják kiegészíteni az őszi csapatot.

A jelenlegi állapot alapján várható tavaszi kezdőcsapat:

Megyeri- Csizmadia, Wolfe, Dragóner, Balog - Rósa, Morrison, Filkor, Tóth - Ferenczi, Schembri (cserék: Kulcsár, Elding, Fitos, Hrepka (?)...)

 Az Internazionale elleni bajnokin láttam játszani a Bariban Koman Vladimirt, a magyar U21-es labdarúgó válogatott kulcsemberét. Ez bizony ritkán fordult vele elő az olasz kiscsapatban - igaz, idei eredményei alapján inkább erős középcsapatnak kellene nevezni - és azt gondolom talán utoljára szerepelt ebben az együttesben.

 Olasz sajtóhírek szerint a Sampdoria visszarendeli az ukrajnai születésű Komant, mégpedig azért, mert nem jut elég lehetőséghez az őt kölcsönkapó Bariban.

Jelenlegi klubja olyan 4-4-2-t játszik, melyben a két csatár mögött a széleken játszó futballisták is inkább támadók, mintsem kiszolgáló személyzet. Az egész rendszer arra épül, hogy hosszú indításokkal megfuttassák ezt a négy rendkívül gyors, robbanékony embert, azaz intenzíven kontrázzanak. A stabilitást a két belső középpályás adja, akik értelemszerűen így inkább a labdaszerzéssel, és annak minél gyorsabb megjátszásával kell foglalkozzanak.

Nos, Koman Vladimir eddig minden alkalommal a bal oldalon kapott szerepet, pedig  eredendően egy irányító középpályás, nem pedig robbanékony, agilis csatár. Ebben a szerkezetben nem találják a helyét. Még úgy sem, hogy Koman a magyar U20-ban, illetve az U21-ben is gyakran játszott bal oldali szélsőt és befelé indulva látott el kvázi játékszervezői feladatokat. Most persze kiindulhatnánk abból, hogy a két szint nagyban különbözik, de azért annyiban nem, amekkora különbség a két teljesítmény között van.

A magyar U20-as válogatott valami egészen különös összeszokottságot mutatott az egyiptomi vb-n és véleményem szerint a siker egyik fő oka ez lehetett. A tornán Koman Vladimir a pályán egyértelmű vezéregyénisége akart, és tudott is lenni az U20-nak. Meglehet, a Bariban ugyanilyen mentalitással készül, ám a labdákkal pont annyira nem keresik, mint anno a kezdetekben Dzsudzsák Balázst a PSV-ben.

Ez mind fejtegetés, szubjektív dolgok. Az igazság az, hogy nem fekszik neki a bal oldali középpályás posztja, ő egy tipikus irányító, aki remekül lát a pályán és kiváló ütempasszokra képes. A Bariban nincsen ilyen poszt és sajnos a Sampdoriában sincsen. Ha visszatér is Genoába, jelenléte miatt nem fog megváltozni az általuk is játszott 4-4-2, így tehát ott sem lesz meg a helye -  legalábbis a pálya közepén bizonyosan nem. Hogy bekerül-e mégis a csapatba? Ha igen, mire lesz képes a bal oldalon játszva? Hát ebben vagyok én igen szkeptikus és pályafutása szempontjából azt tartanám jónak, ha olyan együtteshez menne, ahol létezik a klasszikus irányító szerepköre.

A hazai piacon egyedülállóan gyenge pozíciót elfoglaló, néhány napja bejegyzett cégünkhöz keresünk, nyelvet nem beszélő, képzetlen munkaerőt. Részletek...

Cég neve: Lowtech

Cég profilja: a technológiai fejlődés és a számítógépek uralma elleni harc

Feladatok: -  röplapok kézi írása (napi mintegy 1000)

                    - röpcédulák osztogatása belvárosi csomópontokon (Deák tér, Nyugati tér, Blaha Lujza tér, stb...)

                   - figyelemfelkeltő akciók lefolytatása (nyilvános számítógép-roncsolás, autósok megállítása és technológia-ellenességre való felhívás)

                   - a kocsijaikból kiszállt sofőrök toborzása, autók elszállíttatása

Elvárások: - inaktívitás

                     - visszahúzódó, csendes, lendületlen személyiség

                     - bátortalan hozzáállás

                     - bizonytalan fellépés

                     - tapasztalatlanság

                     - elégtelen kommunikációs készségek

                     - technológia-ellenes osztály tetoválásai a test bármely részén

A jelentkezés elbírálásánál előnyt jelent:

- magyar nyelv  ismerete

- motiválatlansági levél csatolása

Amit kínálunk: - versenyképtelen fizetés

                            - rugalmatlan, mogorva csapat

                            - öreges munkakörnyezet

                            - visszafejlődési lehetőség

                            - extra elvonási csomag

Mindazok, akik erről az oldalról tájékozódtak az álláslehetőségről, kérem küldjék el fényképpel nem ellátott, üres szakmai múltjukról szóló önéletrajzaikat. Adataikat felvesszük és azonnal kapcsolatba lépünk Önökkel, amint elolvastuk jelentkezéseiket. Amennyiben 24 órán belül nem keresi meg egyik munkatársunk Önöket, úgy kártérítési pert kezdeményezhetnek vállalatunk ellen, ám valójában esélyük sincs, mivel előbb viszi el Önöket a Technológia Ellenes Osztály...

Jelentkezés határideje: Nálunk nincsenek időbeli korlátok...

Pályázat elbírálása: 24 órán belül

Várható kezdés: A jelentkező óhajai szerint

Ha felkeltettük téli álmából, kérem a következő e-mail címre küldje kézzel írott levelét:

lowtech@versenykeptelenfizetes.hu

Éjjel 2 óra felé közelítünk, ám még nem jön álom a szememre. Nem jutottam a relaxáció azon szintjére, amikor az elterülés jobban esne, mint a gép előtt ülés, szörfölés, vagy épp csak a gondolkodás.

Mondhatnám, éjjeli bagoly vagyok, de ezt a kifejezést két dolog miatt hanyagolnám: egyrészt, éjjeli bagoly az, aki rendszeresen mással tölti az éjszakákat, mint alvással, márpedig én azért törekszem a késői órákban történő pihenésre. Másrészt fura kifejezés ez az "éjjeli bagoly", hiszen a bagoly fő ismérve pontosan az, hogy éjszaka éli az aktív óráit, szemben a main stream állatokkal és emberekkel. Így kár odatenni elé az "éjjeli" jelzőt.

Mindezen okfejtésnek persze semmi köze nincs ahhoz, amiről valójában értekezni szeretnék, ez az újságírásban egy borzalmas "lead" lenne. Milyen jó, hogy ez egy blog!

Szeretem a testem címmel mostmár - ha jól tudom - a harmadik része ment le a Viasat3-on egy olyan műsornak, mely gyakorlatilag egy ismert sémán alapszik: magukkal elégedetlen nőket mutat be, kik külsejük miatt önbizalomhiányban szenvednek. A kiválasztott hölgyek persze keresztülmennek egy metamorphosison, nagyon sarkítva csúnyácska nőkből igazi bombázók lesznek.

Legalábbis a műsor szerkesztői, az átalakítást menedzselő - divatos szóval -  stylist és maguk, az alanyok szerint. Az ehhez szükséges minden kellék: festék, festék és még több festék. Slankító ruha, jó sok alapozó, a hosszú combokat kihangsúlyozó szoknya-harisnya kombináció, és egy jó fodrász, aki secperc alatt Bridget Bardot-féle "buja frizurát" varázsol a többnyire kifakult hajlombokból.

Így lesz 24 óra alatt egy mások által és saját maga által is lesajnált nőből "bombázó". A műsort ismétlik, meg lehet nézni vasárnap este én midnenesetre annyit hozzátennék, hogy visszatetsző számomra az a túlzásokban bővelkedő szóhasználat és megnyilvánulás, mely akár ezt a konkrét átalakulást lezárta. Egyrészt a sminkek elmosódnak másnapra, a fotós elpakolja a kamerát és megy a következő lányhoz, másrészt ha igazán el tudjuk magunkat fogadni, ha megtaláljuk magunkban a szépséget és erényeinket, akkor sokkal kifinomultabban állhatunk hozzá a valóság leképezéséhez, melyhez sem a torzító lencsevég, sem a Loreal Paris termékei nem szükségesek.

Hogy mindez miért ihletett meg? No itt van a csavar a történetben, itt van a nagy csattanó, most tessék figyelni: egy péntek este folyamán, egyik barátommal mi is hozzátettük a magunkét az adás elkészültéhez, sőt mi több, hadd túlozzak én is: feltehetőleg erősítettük azon hölgyek önbizalmát, akik teltebb formájuk, vagy mesterkéletlen arcuk miatt hátrányban érezték magukat a poszterekről visszaköszönő hölgyekhez képest. Azaz: megnyilatkoztunk a televízió és milliók szeme láttára, füle hallatára. Celebek lettünk, ünnepelt sztárok, örökre bevonultunk a média nagyjai közé ésatöbbi...

Az is kiderült, hogy, amennyiben a Szeretem a testem férfi változatát elkezdenék forgatni, valószinüleg az első jelentkezők között lennék, mivel televízióból visszanézve igazán elégedetlen voltam azzal, ahogyan kinéztem, ahogyan megnyilatkoztam. Persze ez csak az én látószögem, illetve tudom, hogy felvételről visszanézve mindenki magát találja általában szörnyűnek. Úgyhogy maradjunk a realitásnál, kamera, fotók és smink nélkül érdemes értékelni magunkat, másokat, egymást, hiszen a valóságot a reggeli elfeküdt arc, borzos haj, a természetes bőrszín és a face-to face kontaktus adja. Dehát ezzel gondolom nem mondtam újat, csak csatlakoztam az ésszerűen gondolkodók táborához.

Pénteken pompás estét - illetve akik videóról nézték mint jómagam, azoknak éjszakát  - produkáltak a magyar U20-as labdarúgó válogatott fiataljai a magyar foci szurkolóinak azzal, hogy bejutottak az egyiptomi korosztályos világbajnokság elődöntőjébe az olaszok legyőzésével. Futballkarnevált ugyan nem produkáltunk, ám a helyszínen a csaptért szorítók bizonyosan megcsinálták a maguk is utcabálját a továbbjutás utáni örömteli percekben, órákban. Van azonban néhány újságírói, szurkolói vélemény, melyeket érdemes helyre tenni.

Természetesen az enyém  is csak egy vélemény a sok közül, de mint mindenki, meg vagyok győződve arról, hogy megalapozott:)

A legegyszerűbb, ha két csoportra, pozitívumokra és negatívumokra bontom a tegnapi mérkőzést, azt jó előre leszögezve, hogy összességében rendkívül szép pillanatokat szereztek nekünk a srácok és kivételes eredményt értek el már most, így ezért feltétlen dícséret jár nekik.

Pozitívumok:

- már jó régen bizonygattam baráti körben illetve fórumokon, hogy Németh Krisztián egy klasszis játékos, mégpedig a szó klasszikus értelmében, már most, nem pedig pár év múlva. Az olaszok ellen ennek ékes példáját láttuk. Hirtelen mindenki elismeri mostmár. Érdekes, hogy ehhez két remek gól kellett, az nem volt elég, hogy a megelőző meccseken is kitűnően futballozott. Hogy nagy az arca? És ha igen, akkor mi van? Cristiano Ronaldo talán egy szerény gyerek? Mégis szeretjük a megoldásaiért? Szerintem legalábbis... Számomra a nagy meglepetés mégis Koman Vladimir játéka volt, aki tulajdonképpen Némethet is túlszárnyalta, két olyan labdát adva társának, amelyet a felnőtt mezőnyben is megcsodálnának. A különböző sportoldalak fórumain Némethet és an blokk, a társaság egészét a nagyválogatottba követelik, mely elhamarkodott, buta döntés lenne természetesen. A felnőtt válogatott mezőnyt össze sem lehet hasonlítani az U20-as csapatokkal, ez világos.

- Egervári Sándorék taktikája végülis hatékonynak bizonyul. A vb-t megelőzően, "G", futballszakértő kollégával azon tanakodtunk, ebből a 4-4-2-es felállásból vajon mi jó sülhet ki. Hogy fog vajon működni a belső középpályánk egy szűrővel és egy irányítóval. A mérkőzéseket követve számomra kiderült, hogy a 4 védő és a 4 középpályás között olyannyira szoros a kapcsolat, hogy az ellenfél támadói csak szenvednek a leszűkített területen. Támadásban éppen ezért is, nagyon egyszerű megoldásokra épít a magyar csapat, a szűk, szoros védekezésből azonnal leindítja a két veszélyes csatárt, így mondhatni két csatárral kontrázunk, mely rendhagyó megoldás, de eddig eredményes.

- Felállni a padlóról. Azt hiszem, még a legoptimistábbak sem gondolhattak arra, hogy a Honduras elleni csúfos vereséget követően gond nélkül összeszedi magát ez a társaság, nem roppantak meg, nem vesztették el a hitüket és ez az egyik legkomolyabb erény és eredmény a szememben.

Negatívumok

- Az olaszok elleni negyeddöntő megmutatta a magyar csapat gátlásait is. Egy gárda, mely kettős emberelőnyben játszik és néhol még úgy is kétségbeesetten vagdossa előre a labdákat, az el kell gondolkodjon. Hiszen az nem nevezhető kontrajátéknak, hogy a 8 emberrel támadó olaszok ellen a megszerzett labdákat vaktában a semmibe küldjük. Éppen ezért, minden dícsérettel együtt, leszögezem, ez nem dicsőséges győzelem volt, ember-illetve kettős emberelőnyben ez egy kötelező győzelem volt. Éppen ezért én a "kairói hősök" kifejezéstől is tartózkodnék.

- A 118. perctől minden mindegy alapon mentek előre a taljánok. A maradék 2-3 percben mi azt csinálhattunk volna, amit akarunk. Három az egyek, illetve négy az egyek kínálkoztak arra, hogy végleg mattoljuk az ellenfelet, ehelyett megint csak "felszabadítottunk". Annyira feltolták a játékot az olaszok, hogy a végén - talán - Koman 2 felezővonal mögül induló magyart is leindíthatott volna, miközben az utolsó olasz védő is abban a vonalban húzódott. Ehelyett elpasszolta a vakvilágba.

- A legutolsó negatívum leginkább sajnálatos tény: sem Szekeres, sem Szabó, sem Koman nem léphet pályára Ghána ellen a négy között, ez pedig három alapember kiesését jelenti.

A Ghána elleni várható kezdő szerintem:

Gulácsi- Dudás, Debreceni, Zámbó, Présinger- Simon Ádám, Korcsmár, Kiss Máté, Gosztonyi- Simon András, Németh K.

Bár a derbyk körítéséhez képest viszonylagos nyugalommal telt el az Újpest-Ferencváros labdarúgó rangadó, ezt mégsem a két tábor hirtelen baráti közeledésének lehet betudni, sőt, maga a nyugalom is egy relatív fogalom ez esetben.

Olyannyira relatív és szubjektív, hogy ami nekem nyugodt, az az idősebb generációnak egy kész botrány. Nem mintha ők nem élték volna meg az utóbbi évtized derbijeit, igenis, ők is végignézték évről évre, ahogy egymásnak megy a két tábor, köveket és üvegeket dobál egymás irányába, a stadionban petárdákat és görögtüzeket szórnak a két kapu mögé és rendőrökkel csapnak össze a stadionon belül és kívül is.

Mindezek ellenére, nekik biztosan a sokat emlegetett kettős rangadók jelentették és jelentik a nyugalmat és a futballt, a szórakozást és nem a félelmet, a családi programot és nem az agresszív huligáncsoportok rajba verődését. Ennyit az ideákról, a merengésről, a szép szavakról, most vegyük végig, hogyan nyilvánult meg 2009. október 3-án a higgadt szurkolói kultúra a Szusza Ferenc stadionban és környékén illetve Budapesten.

Mielőtt az ember bármibe is belefogna, meg kell említenie, hogy a Ferencváros három esztendőnyi NB2-es szereplés után jutott vissza az élvonalba, így az egyébként is óriási várakozás idén ha lehet, még fokozódott. És hogy biz így volt, azt az is jelzi, hogy a vendég zöldeknek szánt 2000 tikett 36 perc alatt fogyott el az Üllői úton, tehát ha mondjuk a Puskás stadionban rendezik a rangadót (amiről szó volt és amit Willie McStay újpesti edző elvetett) - mely döntés révén akár mondjuk 15 ezer jegyet is kaphatott volna a Fradi - akkor valószínűleg nagyobb roham és tülekedés indult volna meg, mint a Debrecen BL-jegyeinek árusítása során és nagy valószínűséggel gyorsan el is fogyott volna mind.

Node, vissza a mérkőzés előzményeihez.  McStay, a lilák skót trénere a Scottish Sun című lapnak hosszasan fejtegette a rangadó előtt, mit is jelent egy ilyesfajta mérkőzés idehaza, Magyarországon. Hasonlította az eseményt az "Old Firm"-höz, azaz a Celtic-Rangers, Rangers-Celtic rangadókhoz, mely azért tudjuk, még  az utálattal egybekötött rivalizálásnál is mélyebb, ennek alapja pedig a vallási elkülönülés (katolikus-protestáns szembenállás). Willie McStaynak igaza volt, jól látta, hogy óriási szurkolói készülödés előzi meg a három évnyi pauza utáni első derbyt, de a rendőrségre és a két klub vezetésére is igen kemény feladatok vártak.

Szombaton, a meccs napján a rendfenntartó szerv 14:30-tól utcákat zárt le, kordonokat telepített a helyszínre, mégpedig a szokásostól még szigorúbb rendszerben, állítólag hármas kordonrendszeren kellett átjutniuk a vendégeknek. A belépőkapun kívül elvileg még két zónán kellett úgy áthaladniuk a fradistáknak, hogy teljes ruházati ellenőrzés alá esnek. Mint tudjuk, ezer százalékos szigor esetén is akadhat egy-két ügyeskedő, aki mégis be tud lopni pirotechnikai eszközöket a stadionba (pl. a cipőjébe rejtve), hát még akkor, ha az az ellenőrzés még csak nem is 100 százalékos... És akkor a hazai táborról ne is beszéljünk, hiszen baráti biztonságiak, haverok, ismerős rendezők talán becsukják a szemüket néhány pillanatra...

Így fordulhatott elő, hogy a találkozó alatt robbantak a petárdák, égtek a görögtüzek, mégpedig a két szektoron belül! Merthogy az egyik biztonsági intézkedés az volt, hogy a két kapu mögött, a két ultra csoport elé tűzálló, átszakíthatatlan védőhálót szereltek fel, annak érdekében, nehogy a pályán futballozó (???) labdarúgók fejét célba vegye egy két jóindulatú drukker.

Ez pont olyan jó megoldás, mint a banki rablások ellen a felszálló füst. Ahelyett, hogy a rabló a levegőbe lőne egyet és pénzt zsákmányolna, majd elkezd vaktában lövöldözni. Ezért sem b*sztam fel eléggé az agyam azon, hogy valami rendőrségi mufti arról ebszél, ilyen remek megoldások és ötletek megörvendeztetik. Nos, ha a pályára nem sikerült bedobni a veszélyes tárgyakat, hát dobták a szektoron belülre, nyilván a vendégek, hiszen így nem a saját stadionjukat rongálják. Kabát Péter és Sándor György helyett így a szektorban tartózkodó biztonságiak és rendőrök kaptak a "jóból", néhányan közülük könnyebben sérültek, néhányan halláskárosodást szenvedtek. A szünetben állítólag összeverekedett a két tábor, amit azért nem értek, mert elvileg hermetikusan el voltak zárva egymástól (hacsak nem a Fóti úton csapott össze a jegyekhez nem jutó két banda...) Még egy zárójel, még kora délután a Gellért téren is összeakaszkodtak néhányan a két táborból....

Az Újpest vezetősége mellesleg kijelentette, ha valahogy be is jutnak fradisták a hazai szektorokba, ki fogják őket vezetni, amennyiben látható módon kifejezik ferencvárosi szimpátiájukat. Megmondom őszintén én elképzeltem a helyzetet, amint a Green Stormy vezérszurkolója jegyet vált az Ultra Viola Bulldogs szektorába és ferencvárosi sálban elkezdi kántálni a "száz kisleány indulót". Legnagyobb meglepetésemre egyébként nem így történt a meccsen, sőt, még a konzervatívabban szurkoló  főtribünön sem hemzsegtek a vendég szimpatizánsok nagy valószínűséggel...

A mérkőzés 2-1-es újpesti sikerrel zárult, a lila-fehérek Rajczi kései góljával húzták be a meccset. A Figyelőnet videója arról tanúskodik, hogy a kiürült vendégszektorban kissé megfogyatkozott a székek száma, mondhatni olyan ritkás volt, mint a gimnáziumi menüben a hús, vagy menzán maga az ízvilág (u.ez a honlap "örökrangadónak" titulálja a mérkőzést). Az alsó sorokban szinte csak kőtömb, a felsőkben néhány megmaradt ülőke jelezte, itt járt a rivális csapat tábora, a videó végén feltűnő lila szék égése pedig szinte költői képként zárja le ezt a  meccsnapot, melyen nem volt tömegverekedés, könnygázból is csak kevés volt, a belváros is megmaradt és  metrószerelvényből is csak egyet kell megjavíttatnia a BKV-nak. Mondjuk lesz is miből, mint tudjuk...

Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel, de azért leírom: utálok más pénztárcájába nézegetni, ugyanis engem kizárólag a saját brifkóm tartalma érdekel. Hogy Nyúl Béla politikus mennyit keres havonta, nos, az igazán hidegen hagy...

"Polip típus, korrupt politikus" - mondja az egyik magyar repper társaság dalszövegében. Senki sem szereti az élősködőket, főleg azokat nem, akik a társadalom képzeletbeli testéből szívják ki a vért. Mindenki elítéli a korrupciót, az értéktelenül magas béreket, köztük jómagam is. De azért az nonszensz - és itt most álljon egy esetlegesen pontatlan adat - hogy egy hétig, minden nap vezető téma, hogy Pénzverő János, Kincskereső Kisködmön, Gazdag László, illetve Lóvé Pista mennyi fizetést vesz fel a hónap végén. Mégpedig országos kereskedelmi tévé fél órás, piciny híradójában, 5 értékes percig. Ugyanezt tudom mondani a B-kávés vég(bél)kielégítésekről, egyszerűen undorító, fogyaszthatatlan hírtermék, körülbelül olyan, mint a több hetes állott Tesco-parizer. Persze - ezzel lehetőleg legkevésbé megbántva a velem nem egyetértőket - mi, magyarok szeretünk csámcsogni mások anyagi helyzetén, azt részletesen kiértékelni, majd a végén megjegyezni, hogy hát igen, micsoda csaló, szemét, rohadt, büdös *** társaság az egész és rohadjon meg minden***.

Nem érdekelnek a forintok és kész. Az nem határozhatja meg a közbeszédet hosszú napokig, hogy ezek az (úri)emberek mennyit visznek haza  családjukhoz. Ugyanis ezekhez az adatokhoz nekünk  nincs sok közünk (én sem örvendenék hasonló helyzetben), még akkor sem, ha törvényileg engedélyezett a hozzáférés, ugyebár ezt nevezik "közérdekű adatszolgáltatásnak". Nade kérdem én, nekem miért érdekem, hogy tudomást szerezzek arról hány nullát tartalmaz a Nyúl Bécink fizetési csekkje. Ha van olyasvalaki, akit ez felcsigáz, tessék, feltalálták az internetet, havonta két nullával legalább kevesebbe kerül egy előfizetés, mint a minisztereink jó részének bérezése. Ha valakit ez foglalkoztat, irány a google, beírni a nevet és garantáltan csámcsoghat a nullákon, majd beszédtémává teheti másnap a munkahelyén, kollegái körében.

Erre persze az lehetne a reakció, hogy igen ám, de ennek a témának a fokozása jó hatással van az irreálisan magas bérek csökkentésére, mivelhogy a média révén a politikusok rákényszerülnek, hogy túllciitálják egymást a csökkentések terén és ettől majd drasztikusan esnek és elgurulnak a nullák. Egy frászt. Rövid fejszámolás: ha egy egymilliós fizetést felére mérséklek, de aztán egy pályázat révén ennek a többszörösét veszem fel különböző jogcímeken, azt homályos módon elnyerve, akkor több valutához jutok. De mondom, ilyen mélységben engem egyáltalában nem érdekel az ügy, foglalkozzon ezzel a Rendőrség, a Közbeszerzési Hivatal, az APEH és egyéb nyomozásra jogosult szervek. Járjanak sikerrel, sok szerencsét a munkájukhoz.

Az már egy másik kérdést vet fel, hogy ez a "nyilvánosafizetésemcíműtörténet" mennyire álszent nyilatkozatokat és szándékokat közvetít politikusi megfogalmazásban, MINDKÉT oldalról, de, hogy őszinte legyek, már ahhoz is unott vagyok, hogy ebbe belekezdjek.

Vegyes kép állt össze bennem a tegnapi Múzeumok Éjszakája rendezvény kapcsán. Több helyszínre is ellátogattam, akadt szenzációs teljesítmény és amolyan igazi magyaros elem is.

Kései körutamnak köszönhetően mindössze négy helyszínre jutott időm és energiám, ám tanulság akadt bőven.

Az ember sosem gondolja -  legalábbis a pesszimistábbja -, hogy egy rendezvény, egy esemény tökéletesre sikeredhet, főleg nem akkor, ha hazai szervezésről beszélünk. A pesszimistábbja ráadásul a negatívummal kezdi, hogy aztán kellemes szájízzel zárhassa le az összegzést. Én pesszimista és kritikus vagyok, ez esetben mégis maradnék az időrendiségnél.

A Rendészeti Múzeumban kezdtem, a Fiumei úthoz közel, ahol rengeteg ember gyűlt össze , 19:00 óra körül néhány százan lehettünk. Amit nézegettünk: különböző bűnelkövetések leírásait, fényképeket megannyi féle és fajta bűntettekről, halálesetekről. Ezeket kiegészítette a villyogó motoros sziréna, melyet a kisebbek előszeretettel csodáltak, illetve egy bemutató, mely a betörők zárfeltörési praktikáit prezentálta videón. Láthattunk jelvényeket, fegyvereket, eredeti kézírásos jelentéseket, tehát összességében kellemes időtöltés volt.

Következő utam a Láthatatlan Múzeumhoz vezetett, a Népliget felé. Mivel pontosan nem lehetett tudni, merre található a Népliget buszmegállójától, ezért pár percnyi keresés erejéig mindenképpen az is maradt számomra, amíg rá nem leltem. Azonban azt nem gondoltam volna, hogy ezután is láthatatlan marad. Pedig igen. A bejárat előtt egy ott dolgozó úriember tájékoztatta a látogatókat, hogy előzetes regisztráció szükséges ahhoz, hogy be tudjunk kukkantani, mivelhogy csoportokban történik a "vakvezetés". Hozzátette, ők szóltak a szervezőknek, ám választ nem kaptak tőlük. Magyarul arivederci, viszontlátásra, sok sikert egy másik helyszínen. Mit tehet az ember, fogadja a vendégeket, meleg szeretettel- tartja a mondás, nos ezt nem tartotta szem előtt a múzeum. Nekem az az érzésem, hogy itt a profit lebeghetett a Láthatatlan Múzeum szeme előtt: az egyébként - emlékeim szerint - 2000 ft körüli mindennapi jegyár valószínűleg sokakat arra sarkall, hogy az évnek annak a napján látogasson el a helyre, amikor 1300-ért sok mindent láthat, minthogy ez is az egyik fő előnye a Múzeumok Éjszakájának. Nos, egy múzeumnak persze az az érdeke, hogy minél többen kellemes tapasztalatokkal távozzanak onnan, ám más részről talán az is, hogy ne övezze őket érdektelenség az év fennmaradó 364 napján, az eladott belépők száma pedig ne a 0-val legyen egyenlő. Én úgy gondolom, vállalom, hogy ez lehetett az egyik motivációjuk, mert a magyarázatot elégtelennek találom. Hogy annyira tele lett volna az időkeret? Több száz csoport bejelentkezett aznapra jó előre? Nem lehetett volna ad hoc csoportokat csinálni helyben? Nem hiszem, hogy nem, így azonban még egy tipikus jellemző a magyaros rendezések kapcsán, no meg -2000 vagy akármennyi forint a belépőjegyre- ami engem illet.

Ugorgyunk.  Természettudományi Múzeum. Itt akár három szó is elegendő lenne a jellemzésre, lásd: remek, precíz, lenyűgöző. Vagy: fantasztikus, lehengerlő, klasszis. Üveglappal elfedett víz alatti növényvilág, melyen lépkedhettem. Autentikus akváriumok, mindenféle színben pompázó halacskákkal, mestermunkák, ami a fotókat illeti: művészi pillanatfelvételek állatokról, dombokról, hegyekről, vízesésekről, szivárványokról. Madárpók az üvegkalitkában. Kitömött madarak, üveg mögül aktiválható krokodiltámadás-immitáció, mely a gyerekekből olykor félelmet, a felnőttekből pedig nagy kacajt váltott ki. Szép volt, jó volt, tegyük el, becses helyre.

Végül: Iparművészeti Múzeum, sok-sok képpel, remekművekről, paraszti és modern épületformáktól, különböző építményekig. Az impozáns belső térrel rendelkező épület földszintjén fiatal lányok és fiúk fényjátéka. A sötétben foszforeszkáló színek és a belső tér görög oszlopaihoz illő ritmikus zene és tánc harmóniája csak még egy plusszt adott az egyébként is kellemes kiállításhoz.

Összességében: Négyből három kifejezetten jól vizsgázott, és ha jövőre láthatóvá válik a láthatatlan, akkor talán elintézhetem három szóban is a programot.

Pont került a Lipcsei-ügy végére. A Ferencváros csk-ja ma délelőtt három éves szerződést írt alá a Fradival, és a következő évben játékosként és edzőként is segíti a klubot.

Lipcsei Péter, napjaink ferencvárosi szimbóluma csak elérte, amire vágyott: a Ferencváros kötelékein belül maradhat, és ami számára a legfontosabb, nem csak szakmai segítőként, hanem játékosként is. A kontraktus alapján Lipcsei ősztől az első osztályban focizhat, mindeközben a tartalékegyüttes szakmai munkájába is besegít az NB3-ban. Lipcsei kikötése az volt, hogy ne kelljen a harmadosztályban pályára lépnie, végig az élvonalba feljutott csapat tagja lehessen. (pepsifoci.hu)

Szintén a Fradihoz kapcsolódó hír, hogy a klub, Bobby Davison listája alapján hamarosan magyar és angol játékosok átigazolásáról kezdhet egyezkedni. Néhány jól értesült szimpatizáns, vagy Fradihoz közeli forrás már neveket is feldobott. Az elmúlt napokban a fehérvári Sitku Illésről lehetett a legtöbbet hallani, aki sokáig sérült volt az előző szezonban.

Véleményem szerint jó esély kínálkozik Urbán Gábor megszerzésére az MTK-ból (a támadó ferencvárosi nevelés), ám azt kétlem, hogy 2-3 magyar focistánál több igazolna a Ferencvároshoz. Már csak azért sem, mert Davison edző nyilatkozta, hogy a magyar klubok megszimatolták a Fradi jó anyagi helyzetét, és amikor egy-egy játékosuk iránt érdeklődnek a zöldek, akkor felverik az árakat. Az előző évi mag szerintem marad, a Sheffield egész biztosan nem csak a másodosztályra adta oda kölcsönjátékosait, így Wolfe, Ashmore, Lowton és a többiek szinte bizonyosan maradnak.

További hírek az NB1-ből: Újpesten Willie McStay lett a befutó az edzői posztra, a Celtic tartalékgárdájától érkező edző segítője pedig Aczél Zoltán lesz. Ezen felül a Fradihoz hasonlóan az Újpest is számíthat kölcsönbe érkező játékosokra, a jövőben pedig közép-kelet európai tehetségek bontogatják majd szárnyaikat a liláknál, mielőtt a Celtic-hez kerülnének. Skóciában szlovák, szlovén, bolgár és magyar játékosokra vadásznak, megfigyelő rendszerük központjaként működne az Újpest.